Amerikai görény

2016.11.08

Tudományos neve: Mephitis mephitis

Élőhelye: Észak-Amerika egész területe és Kanada. Alaszkában és Észak-Mexikóban viszont nem lelhető fel. Afrikában is élnek.

Ragadozó, a borzhoz hasonló, de annál nyúlánkabb. Testhossza 33-45 cm. Farok 18-25 cm. Súlya 3-6 kg. Orra rózsaszín. Hallása tökéletes. Bundája fekete, de a homlok résztől a fejtetőn át, egészen a farokig lehúzódó 2 fehér csík, csak a farok rész előtt találkozik újra. Jellegzetes tulajdonsága: bűzmirigyekkel rendelkezik, melyek Majdnem teljesen összenőtt lábujjai vannak, aránylag hosszú karmok és tömött szőrű farok.

Természetben földalatti üregekben és sziklahasadékokban él, általában 7 évig, fogságban elérheti életkora a 8-10 évet.

Ivarérett 11 hónapos korban. Párzási időszaka februárban és márciusban, amit 62-66 napos vemhesség követ. Nagy átlagban 3-5 csupasz és vak kölyök születik. Szemük 3-4 héttel később nyílik ki és 6-8 hétig szopnak. A család csak következő tavaszig marad együtt.

Éjjel aktívak és társas lények. A hímek nyáron ugyan magányosan élnek, de télen több nősténnyel osztják meg búvóhelyüket.

Táplálékuk: kisebb gerincesek, rovarok, bogyók, magvak, madártojások.

2 mogyoró nagyságú bűzmirigye van, amelyet önvédelemre használ. Igen elviselhetetlen szag, állítólag hasonlítható a fokhagyma és rothadó káposzta, valamint az égő toll és gumi keverékével. Veszély esetén akár 4 méterre is képes spriccelni és nem is csak egyszer, legalább 7-8 alkalommal. A cél mindig az ellenség szeme és ritkán szokott célt téveszteni.

Sohasem támad váratlanul, előtte testbeszéddel figyelmeztet. Ez abban nyilvánul meg, hogy először hátsó felét a támadója felé fordítja, felegyenesített farkát felemeli, és mellső lábaival topog. Ha ez nem vezet eredményre, akkor jön a drasztikus védekezés. Ez mindig hat.

Latin neve: Bos taurus

Szarvasmarha fajta. Őshonos Afrikában. Több, mint 6000 éve léteznek, ezt a fajtát egyébként a szarvasmarhák királyának is tartják. I.e 4000-ben már a Nílus völgyében is megtalálhatók voltak.

Főként Burundi, Ruanda és Uganda területén tartják őket haszonállatként. Ugandában watusi ill.inkuku néven is imert. Inkább tejéért, mintsem húsáért tenyésztik. Mivel tejhozama kevés, ezért a borjakat nem nagyon engedték az anyjuk közelébe, s így elég magas lett az elhullás aránya.

A tehenek súlya 410-540 kg, a bikáké 540-730 kg. Közepes méretűek. Vízigényük kevés és a gyenge takarmánnyal is beérik.

Az újszülött borjak súlya mindössze 14-23 kg, csak lassan fejlődnek.

Szoros rokonságban van a zebukkal(púpos szarvasmarha).

Amerikába csak az 1960-as években került, s ennek köszönhetően nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé.

Megosztás: