Gerbera
2016.11.06
Gerbera
Az őszirózsafélék családjába tartozó nemzetség. Egy német természettudósról,
Traugott Gerberről nevezték el. Ő Karl Linné jó barátja volt.
Ismerik még afrikai Daisy-ként is. Vadon mintegy 30 faja él.
Évelő növény.
Élőhelye: főként a trópusi éghajlat, elsősorban Dél-Afrika és Ázsia.
A fajtakeresztezés a XIX. század végén kezdődött el. Ma világszerte az 5.
legkedveltebb a vágott virágok között.
Több ezer termesztett fajta és változat alakult ki az idők folyamán. Ezek a virágok
színében és formájában különböznek egymástól.
Cserepes és vágott virágként egyformán népszerű dekoratív virág. A levelek széle
fűrészfogas, erősen bordázott, és szőrös.
Fényigénye nagy, a tűző napot is könnyedén elviseli, maximum 21Co-os hőmérsékletig.
Növekedési időben gyakran kell öntözni.
Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. 2 hetente célszerű
tápoldatozni.
Novembertől februárig pihentessük a növényt, vagyis ilyenkor erősen csökkentsük az
öntözővizet, a tápoldatot hagyjuk el. Télen legalább 12Co-on tartsuk.
Átültetése tavasszal.
Szaporítása: tőosztással. A nagyon savanyú talajt kedveli.
Ha több gerberát szeretnénk, akkor tavasszal könnyen csírázó magokat is elvethetünk.
10 cm-es magasság elérése után külön-külön átültethető.
Kártevői:
Üvegházi molytetű, szürkepenész. Előzőt rovarirtó szerrel átitatott pálcikával
kezeljük, az utóbbi a túlöntözés miatt fordulhat elő. Ilyenkor a beteg leveleket el
kell távolítani és óvatosan növelni kissé a hőmérsékletet.
Kategória: 
Cimkék: 